Skip to content Skip to left sidebar Skip to right sidebar Skip to footer

Eszterke néni, ahogyan mi ismertük…

Ollai Istvánné

Ollai Istvánné született: Lőrincz Eszter

Szentesen, 1935. május 25-én, szegény családban született. Édesanyja Szilágyi Eszter, édesapja Lőrincz Mihály. 5 testvére volt. Iskoláit Szentesen végezte, férjhez ment, majd 2 gyermeke született. Jelenleg 11 unokája és 3 dédunokája van, 11 éve özvegy. Szentesen dolgozott 40 évet, majd 1988-ban lett nyugdíjas.

Köztudott volt szociális érzékenysége, mindig nyitott füllel és szívvel járt, meghallotta környezete segélykérő szavait. Közéleti munkája során elhivatottan segítette a kevésbé tehetős embereket, családokat.  Elindította és gondozta évtizedeken át ruhagyűjtési programját, megbíztak benne a hozzá segítségért forduló térségünkben élők. Karácsonykor több, mint 10 éven át gálaműsort szervezett, melynek bevételéből csomagot osztott szét a nagycsaládosok részére, az idősek klubjaiban és a hajléktalan szállón.

Bizalommal fordultak hozzá, hiszen ahogyan ő fogalmazott saját magáról: „Ollainé ott segít, ahol tud…” jelmondatává vált és életformaként ezt követve szeretett segíteni; másoknak, másokért…

Tisztségei:

1994 óta a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagja,

2006-tól e bizottság mellett a Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Idegenforgalmi és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság tagja,

2010-től 2014-ig az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság mellett a Művelődési, Oktatási, Ifjúsági és Sportbizottság tagja is.

20 éves (1994-2014) képviselői munkájáért 2015. október 23-án Szentes Városért Emlékérem elismerésben részesült.

Munkája eredményeként a Köztársasági Elnöktől ezüstérmet és Dicsérő Oklevelet kapott Harragh Pétertől. Pro Karitate kitüntetésben, továbbá a Magyar Vöröskereszttől, valamint a Szociális és Egészségügyi Bizottságtól elismerő oklevélben részesült.

Képviselősége alatt az emberek szeretete, kedvessége, odaadása éltette. Az emberek szeretetéből merítette erejét.

 

Emlékét megőrizve búcsúzunk: „Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját…”

 

Szentes Város Önkormányzata