(Magyar) Eszterke néni, ahogyan mi ismertük…

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Ollai Istvánné született: Lőrincz Eszter

Szentesen, 1935. május 25-én, szegény családban született. Édesanyja Szilágyi Eszter, édesapja Lőrincz Mihály. 5 testvére volt. Iskoláit Szentesen végezte, férjhez ment, majd 2 gyermeke született. Jelenleg 11 unokája és 3 dédunokája van, 11 éve özvegy. Szentesen dolgozott 40 évet, majd 1988-ban lett nyugdíjas.

Köztudott volt szociális érzékenysége, mindig nyitott füllel és szívvel járt, meghallotta környezete segélykérő szavait. Közéleti munkája során elhivatottan segítette a kevésbé tehetős embereket, családokat.  Elindította és gondozta évtizedeken át ruhagyűjtési programját, megbíztak benne a hozzá segítségért forduló térségünkben élők. Karácsonykor több, mint 10 éven át gálaműsort szervezett, melynek bevételéből csomagot osztott szét a nagycsaládosok részére, az idősek klubjaiban és a hajléktalan szállón.

Bizalommal fordultak hozzá, hiszen ahogyan ő fogalmazott saját magáról: „Ollainé ott segít, ahol tud…” jelmondatává vált és életformaként ezt követve szeretett segíteni; másoknak, másokért…

Tisztségei:

1994 óta a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagja,

2006-tól e bizottság mellett a Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Idegenforgalmi és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság tagja,

2010-től 2014-ig az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság mellett a Művelődési, Oktatási, Ifjúsági és Sportbizottság tagja is.

20 éves (1994-2014) képviselői munkájáért 2015. október 23-án Szentes Városért Emlékérem elismerésben részesült.

Munkája eredményeként a Köztársasági Elnöktől ezüstérmet és Dicsérő Oklevelet kapott Harragh Pétertől. Pro Karitate kitüntetésben, továbbá a Magyar Vöröskereszttől, valamint a Szociális és Egészségügyi Bizottságtól elismerő oklevélben részesült.

Képviselősége alatt az emberek szeretete, kedvessége, odaadása éltette. Az emberek szeretetéből merítette erejét.

Emlékét megőrizve búcsúzunk: „Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját…”

Szentes Város Önkormányzata