(Magyar) Címertörténet
Szentes város címere
A város címerének legkorábbi ábrázolása egy 1730-ban vésetett pecsétnyomón maradt fenn. Az ősi címerkép megmaradt a Belügyminisztérium által 1907-ben hitelesített címerben is.
1950-től a városok nem használhatták saját címereiket, csak az állami címert. Ez a tilalom az 1970-es évek közepén feloldódott. Szentes is élni kívánt a lehetőséggel, de hosszadalmas vita után nem a régi címert állította vissza jogaiba, hanem újat terveztetett.
A város új címerének beiktatása 1974. december 20-án megtörtént. Szentes lakói vegyes érzelmekkel fogadták a döntést; nem tudták befogadni a hagyománytagadó új címert. Ezt igazolta az 1989 tavaszán tartott közvélemény-kutatás végeredménye, amennyiben a véleményt nyilvánítók 4170:487 arányban a ősi címer visszaállítása mellett szavaztak.
A lakossági közakaratot a városi tanács méltányolta, s az 1989. június 22-i ülésén kimondta a történelmi pálmás címer változatlan formában történő visszaállítását.
Heraldikai leírás: hegyes talpú vörös pajzs, a pajzs talpát és törzsét ezüst színű hullámpólya választja el egymástól. A hullámpólya közepéből barna derekú, zöld levelű pálmafa emelkedik ki, mellette két oldalt 3-3 szál barna buzogánysás. A pajzs felett tornagallér van elhelyezve, pántos nyílt sisakkal, orrjeggyel és sisakkoronával. A gallér nyakában aranyláncon aranyérem függ, a sisaktakarók színezése balról kék-arany, jobbról vörös-ezüst.
A kortársak az örökzöld pálmával a szentesi nép szívós élni akarását, a megpróbáltatásokkal szembeni dacos kiállását és örökös megújulását kívánták kifejezni: “PALMA SUB PONDERE CRESCIT” (= TEHER ALATT NŐ A PÁLMA). A hullámpólya a Kurca folyóra, a buzogánysás a természeti környezetre utalt.