(Magyar) Növényzet és állatvilág
A teljes terület a Tiszántúli flórajárásba (Crisicum) tartozik. Fő jellegzetességek – az árterek erdőtársulásai bokorfüzesek fűz-nyár-égerligetek, tölgy-kőris-szil liget erdők. Az ártéren kívüli területekre a löszpusztarétek (bókoló zsálya) homoki legelők, sztyepprétek és szikesek (osztrák sárkányfű, besenye vasfű) növény világát találjuk.
Mint általában az ember tájformáló tevékenysége következtében az eredeti természetes növényzet átalakult. A flórában sok a sztyepp elem.
Az eredeti növényzetre a gyomnövények utalnak, pipacs, búzavirág, szarkaláb, vadrepce, tarlóvirág, a kárt okozó aranka, folyondár, lándzsás útifű. A száraz szikeseken kéklik a sóvirág, orvosi szikfű.
A mentett ártereken még megmaradt természetes állóvizekben a vízi mocsári növényzetet képviseli a nád, holtágakban a sulyom, a békalencse.
Az állatvilág nyomai a jégkorig vezethetők vissza. A pleistrocén idején mammutok és orrszarvúak éltek. Minden idők legnagyobb szarvasfajának maradványai a Tisza medréből kerültek elő. A világhíres mondabeli magyar csodaszarvas óriás jávorszarvas leletei is megtalálhatók. Az emberi tevékenység az állatvilágot is átalakította.
A leggyakoribb emlősök: kelet európai sün, vakond, erdei cickány, denevér, róka, vidra, nyest, menyét, görény, mezei nyúl, mezei pocok, egérfélék, ürge, vaddisznó, őz.
A madárvilág igen gazdag, alföldi mezőségi, ártéri-erdei, és folyóvízi ornitológiai képpel találkozunk. A Tisza és a holtágak menti liget erdőkben az odú lakók – a fűz és nyárligetek erdeiben – mint a széncinege, kékcinege, mezei veréb, seregély, kerti rozsdafarkú, nemes nyarasok, a kedvezőtlenebb fészkelési lehetőség miatt – kisebb számban találhatók a pinty, feketerigó, gerle, sárgarigó- a réteken, legelőkön él a fácán, a bíbic, tövisszúró gébics, veréb.
Az árterek tócsarendszerén a tavaszi madárvonulás idején a víziszárnyasok ezrei találkoznak (bíbic, cankó, goda) a gázlóban bakcsók, gémek, kócsagok halásznak. A tocsogók fellett dankasirályok, csérek repkednek. A Csongrádi sík löszös területén említésre méltó fajok – egerésző ölyv, vércsék, vetési varjú, csóka és pacsirták, kevésbé kedvelt madarak, szarkák, hamvas varjú, mezei veréb, seregély.