Kategória

Építési szabályzat

IVS

HURO SPORTTOURISM

Szentes Város Sportturisztikai Projektje: HURO 1101/172/2.1.3



Földtani adottságok, geomorfológia

Szentes és térsége az Alföld egyik legmélyebb (78,5-85,0 m tszf.) medencerészben foglal helyet. Földtani telepítését a földtörténeti idők során mélybe süllyedt medencealjzatra települt nagyvastagságú tengeri és édesvízi üledékösszlet határozza meg. A medencealjzat lesüllyedése területenként különböző mértékű volt, általában nyugatról kelet felé ereszkedő. A tengeri eredetű üledék legnagyobb vastagságban (3000-4000 m) az ún. harmadkorban képződtek, anyaguk mészmárga, agyagmárga és homokos anyagú kőzetek. Ennek az üledékösszletnek a porozitása alulról felfelé növekedik, a felsőpannoniai rétegekben eléri a 30%-ot is, jelentős vízkészleteket tartalmaz. A területen feltárható víz 60 oC-nál melegebb. A kitermelhető hévízkészlet fajlagos értéke itt eléri az 50 m3/d.km2 mennyiséget is.

A tengeri üledékekre a jégkorszakban az ősfolyók rakták le kavicsban és homokban gazdag hordalékot. A jégkorszak végén már a szél munkája is egyre nagyobb szerepet játszott a térség jelenlegi geológiai-geomorfológiai képének kialakításában. A mély fekvésű területeken vékony rétegű, főként nedves térszíni lösz képviseli a felső pleisztocén üledéket. A 300-800 m vastagságú jégkorszaki üledékösszlet porózus rétegeiben tárolódó vízkészlet képezi az ivóvízellátásra hasznosítható vízkészletét. A talajvizek a néhány méter vastagságú jelenkori rétegekben helyezkednek el.

Az Alsó-Tisza-vidék középtájon belül a Dél-Tisza-völgy kistáj a Tisza árterületét foglalja magába, kivéve a bal part alsó szakaszát, amely a Marosszög kistájhoz tartozik. A kistáj 77 és 91 m közötti tengerszint feletti magasságú ártéri síkság. A felszínen többnyire öntésiszap van, amely lefelé réti agyagba, majd egyre durvuló folyóvizű üledékbe megy át. Szegvári részen akkumulálódott parti dűnék homokja helyi igények kielégítésére alkalmas. A tiszai ártér a folyószabályozás előtt intenzíven feltöltődő, simára alakított terület volt. A magasabb ártéri felületeknek élénkebb a domborzata, miután ezek csak ritkábban kerültek elöntés alá, így kiegyenlítődésük kevésbé történt meg. A mélyártér is a legtöbb helyen tagolt, egykori folyómedrekkel szabdalt nyugtalan képet mutat. Emiatt és a kis terepesés következtében itt sok a lefolyástalan, időszakos vízállásos terület.

A terület a Körös-Csongrádi-sík kistájcsoporton belül a Csongrádi síkhoz, a Körösszög kistájhoz, a Békés-Csanádi-hát kistájcsoporton belül pedig a Békési-hát kistájhoz tartozik.

A Csongrádi sík 80-101 m közötti tszf. magasságú, enyhén a Tisza-völgy irányába lejtő, a marosi hordalékkúphoz kapcsolódó tökéletes síkság. A felszíni formák kiegyenlítettek, változatosságot a lösziszapos felszín szikes anyaggal kitöltött erodált mélyedései jelentenek.

A Körösszög kistáj déli részéhez Szentes-Magyartés és Nagytőke területe tartozik. Ezen a Veker és a Maros régi mederrendszere, ill. feltöltődése jellemző. A felszínközeli iszapos-agyagos üledékeket gyakran vékony infúziós lösz fedi. Homok az egykori folyógátak parti dűnéihez kapcsolódva csak kis felületeken fordul elő.

A Békési-hát kistáj Árpádhalom és Nagymágocs területére nyúlik be. Ez a kistáj legmélyebb része, átlagosan 83 m tszf. magasságú. Felszíni formái folyóvízi és eolikus folyamatokkal keletkeztek.

Összefoglalva a felszínközeli, földtani és geomorfológiai adottságokat, a térség lényegében két területegységre osztható:

  • a Tisza völgye (mélyártéri, ártéri terület),
  • Tiszántúli terület (infúziós lösszel borított térség).