A Petőfi utca és Iskola utca sarkán álló “L” alakú földszintes tégla épület az egykori “Úri utca” rangos polgárházainak legszebb, műemléki elvárással megmentett objektuma. Csereképpen került múzeumi kezelésbe 1983-ban az egykori “Untermüller” nyomdából lett vályogház, Csallány Gábor régi “vármegyei” múzeuma helyett. (Az Új utca sarkán álló régi múzeumot 1986-ban lebontották, helyén ma már egy panelház áll.)

A “Péter-ház” (Petőfi Sándor utca 9.) két utcára kikönyöklő homlokzata 5+8 tagozatú, toszkán oszlop-pilaszterekkel tagolt, fent nyilas, lent falerás díszű kovácsolt vas ablakrácsai klasszicizáló hatásra utalnak. András-keresztes könyöklőik, elmés “legény szöktető” kisablaka, sziromdíszes zászlótartója romantikus beütést mutatnak. Egyik legelső téglaházunk, 1830 körül épült.

Eredetileg a város kegyurai, a Károlyi grófok messziről idetelepített tiszttartója lakhatott benne. Egy rövid ideig Petőfi zord apósa, Szendrey Ignác is eltöltött benne egy telet, mint a mágocsi birtok főinspektora (1851). Itt ringott pár hónapig a “Sasfiók”, Petőfi Zoltánka bölcsője is, mely a gyűjtemény egyik legendás ritkasága. Az Úri utcai kiskapu (gyalogbejáró) fölött a régi tized és házszám utal (III/10) utal a múltra. Ugyanezt vasból kovácsolva felfedezhetjük a szemközti régi posta egyik ablakrácsán is. A belépőt kis harang köszönti, melyet zárt ajtók mögül kallantyúval is lehet működtetni.

Az épület Úri utcai frontja alá van pincézve. Az uradalmi gazdatisztek félteni való javadalmát, a bordézsmát tárolták benne. Helyben égetett téglából rakott donga-boltozata, pincetokjai az alföldön nagyon ritkák. A műemléki felújítás példamutatóan hangsúlyozta is a tiszta téglaépítkezés elemeit. Az örökváltsággal lassan-lassan polgári rangra vergődő város (1836-61) Czukkermann Ignác feltörekvő zsidó borkereskedőnek 1870 körül adta el az előkelő beépített telket. Ő pedig még abban az évben sarokházzá bővítette az épületet, melyet Hilda leánya hozományaként dr. Pollácsek Albert felső-őri ügyvédre, az okosan vagyonosodó vejére íratott.

A házasságból három fiú született. Ernő az édesapja patvaros jogász mesterségét, Zoltán a híres bécsi fogász professzor nagybácsi, Károlyi Mór tudományát, Pál-Ottokár pedig a gyógyszerész-orvosi hivatást választotta. A házi rendelőjét 1920-tól egész az ötvenes évek ellehetetlenüléséig tartotta fönn. Később, 1954 után körzet-orvosi rendelő lett. De ő a szegények hajnali ingyen-doktora maradt, tudományos tevékenysége a cigányok hygienejére szorítkozott. (1942-ben megjelent publikációja másolatban megkapható.)

A család még 1904-ben kitért az igaz hitből, így nem kellett női ágon asszimilálnia, a “kor divatja” szerint. Teátrálisan, éppen június 29-én, Péter Pál napján vették föl a Péter családnevet. “Kősziklára épített” Pollácsek Albert, mert családja gyakorló, igaz hívő római katolikus lett. A fiúkat hazafiasan nevelték, a Nagy Háborúban mindhárman harctéri szolgálatot is teljesítettek… A családi otthont – rendhagyó módon – a legkisebb, gyógyszerész-orvos fiú örökölte: Péter Pál Ottokár. (Ritka bérmanevét Prohászka Ottokár után kapta, aki őt keresztelte.)

Életvitelüket a kor nemes polgári erkölcse és művészet kedvelő szokásai határozták meg. A ház nyitott volt a távoli rokonok, szakmai barátok, és alkalmi művész vendégek előtt. A zegzugos verandáról benyíló ügyvédi irodából orvosi váró és rendelő lett. A Petőfi- és Iskola utcákra három ablakkal kitekintő sarki nagyebédlőt pazar bútorokkal berendezett elfogadó szalon, szülői háló és gyermekszoba követték sorra a konyha, kamra, mosókonyha, és fáskamra traktusai előtt. Az előkelőségeket külön elfogadó szalonban (pl. alispáni látogatás alkalmával) látták vendégül. Nyáron, valamint ősszel és tavaszon is, ha jó idő volt, a kertben ültek le, amit esteledvén ki is világítottak. A fürdőszobát még a folyóvíz bevezetése előtt a rendelő, ebédlő és a zárttá tett veranda között tapéta-ajtók mögé rejtették…

A hátsó gazdasági udvarban a különálló istállóból átalakított garázs-épületet, kis cselédház, majd az aprójószágok óljai követték. A cselédek családtagnak kijáró tiszteletben éltek együtt a háziakkal. A házi-asszonyok humánumának Szentesen aligha volt párja, inasuk és szobalányuk házasságban élt, földtulajdonban részesült és öregségükre végkielégítést is (házat és földet) kaptak. A Péter-családot jó emlékezetükben gyakran emlegették még az elköltözésük után is…

A zene aktív szeretete nyomta rá bélyegét még a belső berendezésre is. A rádiózás előtti időkben, és azután egészen a “végső kisajátítás”-ig hetente volt a szalonban “házimuzsika”, amit a nagyebédlővel összenyitható szalonban két zongora (egyik XIX. századi egyenes húros, fatőkés) szolgált ki. A legfiatalabb unoka, dr. Péter Pál a Zeneakadémián Waldbauer Imrénél végzett hegedű tanszakon. Szakmai pályafutása során mint orvosi labordiagnoszta, végül balneológus főorvos tevékenykedett. A hatvanas évek végén hagyta el Szentest. Talán azért is, mert a frissen megfúrt első szentesi termálkutat a kórház nem állította a gyógyítás szolgálatába. Győrbe települt, Magyaróvárott, Kapuvárott és Csornán is praktizált, ahol szakmáját magas fokon gyakorolhatta. Még ma is össze-összejön náluk a “Senilitas” – tréfás névre keresztelt – “kortárs” vonósnégyese; – tagjai valamennyien orvosok…

Bútoraik értéke a hatvanas években alig fedezte volna a Szentes-Győr szállítás költségeit. Nem is fért volna az új lakásba, ezért egyszerűen idehagyták – nevetséges kártalanítási összeg fejében. De itt maradt a család sok festménye, fotográfiája, dísztárgyaik (üvegek és porcelánok), szőnyegek, függönyök, és még személyi ruházatukból is a divatja múlt “ósdiak”… A helyben megmaradt kottatáruk a város egyik leggazdagabb gyűjteménye. A család szokása volt, hogy rendszeres téli-nyári európai túrájukról partiturákat és kétkezes vagy kétzongorás “Klavier-Auszug”-okat vásároltak és hoztak haza a rangos kiadóktól. Az akkoriban divatos sláger-kottákat pedig évente kötetbe fűzték…

De megmaradtak a fiúk mese- és tankönyvei, füzetei, valamint a jogi-és orvosi szakkönyvtáruk is. Egy kevés missilis anyag – főként európai anzixok – alapján listázhatóak külföldi útjaik és élményeik is. Baráti körük is tetten érhető, kiváltképpen az unoka (dr. Péter Pál) 1940-tol máig folytonos, immár több mint félszáz kötetre rúgó húsz kötetes amatőr családi fotóalbumából. (Művészi szinten fényképezett, kiváltképpen értékesek a természetfotói.)

A ház legbecsesebb, déli fekvésű “Z” alakú oszloptornácos verandájának legbelső traktusát beüvegezve tették zárttá. Ez a lakályos hely lett a család legotthonosabb fészke. A kertben díszfák, cserjék, rózsák, és sok árnyékliliom a fenyőfák törzsére is felfutó borostyánnal vált meghitten csöndes azilummá.

Konyhabútoraikat, és a háztartási felszerelések használható darabjait mind magukkal vitték, így az épület hátsó végében üresen maradt konyhából és kamrából ideiglenesen egy helytörténeti iroda és két kis raktár lett kialakítva. A a szomszéd ház falához tapadó, különálló garázs felújítása révén 2+3 ágyas parányi Vendégház, az elbontott gazdasági épületek helyett pedig “L” alakú gerendavázas, cseréptetős nyitott szín és folyosó épült, melyben a város helytörténeti Kőtára gyarapodik mintegy 20-25 fm hosszban.

Pincéjében ideiglenes kiállító- és előadóterem van berendezve, melynek padlófűtéses megoldása még a ház teljes megnyitása előtt is lehetővé teszi a közművelődési célú programok szerény lebonyolítását. Az előadó térben 30 ülőhely fért el a tölgyfából készített kecskelábú asztalok mellett. A kiállító tér pedig félszáz látogatót tud egyszerre befogadni. A “Péter-pince” 1998-ban rangos rendezvényekre (pl. vadásztársasági kiállításra, építészeti tárlatra, helybeli grafikusok bemutatkozására, stb.) lett alkalmas. A pince kiállítási terve már az ezredfordulóig “betelt”. A város közönsége, és kiváltképpen a közvetlen környék öt iskolája múzeumi tanórák keretében is sűrűn látogatja. Kisebbik terme, mindjárt a pincegádor hordófogója mögött hagyományos borospincének lesz visszarendezve. A kertben már többször tartottak szabadkézi rajz órákat is, főként az épület-ornamentikák vázlatolásával.

A belső berendezést a borkereskedő Czukermann, valamint a Szepességből ide nősülő Pollatschek (1904-tol “Péter”)-család világias polgári ízlése alapján a rokonsághoz tartozó csongrádi Tasnády- és a fábiáni Károlyi- valamint a helybéli Piti- és Pataki-családok bútorai határozták meg.

A polgárházi bemutatóhely az ezredforduló nevezetes napján, 2001. június 29-én, éppen Péter-Pálkor nyílt meg, Csongrád Megye Közgyűlésének és különböző pályázatok anyagi támogatása révén. Egy tökéletesen berendezett orvosi rendelő és lakás, mint kiállító helyiség éppen a kettős funkciója révén “kényes” muzeológiai gondokkal is jár. Meg kell oldani a látogatók útvonalának biztosítását, ennek érdekében pedig sajnos minimálni kell a létszámukat. Az optimális 5-10 főt szobáról szobára tudja kísérni egy idegenvezető teremőr.
A helytörténeti tár segédgyűjteményeinek illusztris része is elfér a kiállító tér óriási zárható bútoraiban, ezért az egyes szobák látványa, és a “zárványai” tekintetében egységes funkciót valósíthattunk meg. Ennek során néhány bútor átsorolásával tökéletesíteni lehetett az egykor elég eklektikus stílusegységet, melyet szerencsés módon a család történetének megfelelő alapvető időrendbe is kellett sorolni

• - a nyitott verandán, mindjárt a pincegádor mellett tablókon tudjuk bemutatni a szentesi polgárházak fényképes, térképes előtörténetét. Kiegészítőként a doktor úr (teleszkópos) biciklije, nyugágya, és egy kényelmes kerti pad szolgálhatnak; (Innen van lejárata a Péter-pincének, az időszakos tárlatoknak is.)
• - az orvosi váróban ruhatárat és az alkalmi kiadványaink polcait rendeztük be. Ebből választottunk le egy 2 fülkés, kézmosós illemhelyet. Már a WC előterében kis “mintavevő” bidékből (4 db) amolyan kamara bemutatót is letelepítettünk; A váró max. 10 fős csoportnak a téli lekabátolásához is elég. Az egyik falon Szentes orvoslástörténetének tablója, kórháztörténeti grafikonok (Drahos Istvántól) és híres helyi patikusok, doktorok karikatúrái (Dönczy Lukács Ödöntől) férnek még el.
• - az orvosi rendelőben, melynek kézi falfestése még a korábbi ügyvédi iroda idejéből való, a szakmai berendezésen kívül egy gazdag szakkönyvtár, és tematikus festmények (Rezes Molnár Lajos, Zoó János), fametszetek (Drahos I.) egészítik ki a látható műtárgyegyüttest. A bútorok mélye a szentesi orvostörténeti gyűjteményt rejti. Itt tároljuk a város másik híres körorvosának, Berényi Imrének a hagyatékát is. Ez a szoba egyben orvoslástörténeti kutatóhely is, melyet külön engedéllyel lehet igénybe venni.
• - a nagyebédlő (sokablakos óriási sarokszoba) romantikus bútorzatához tartozik az egyik egyedi vaslemez kályha is, mely a szomszédos szalont öntöttvas díszrácsokon keresztül a falon áttört légcsatornával fűti. Tárgyai a családi ünnepre terített asztalt, tálalókat, tükrösöket, a régi zongorát, és annak környezetét mutatják be. Bútoraiban gasztronómiai- és audio-video segédgyűjteményünket, valamint a kottatár egy részét helyeztük el. A váró-rendelő-nagyebédlő együttesének kiegészítői között helyi érdekességet jelentenek dr. Péter Pál, a hegedűművész-balneológus unoka tehetséges könnyű kezétől származó orvoslás- és zenetörténeti tárgyú karikaturái is, melyek külön albumban is tanulmányozhatók lesznek. A szentesi szokásoknak megfelelően a munkaterek zöld, a lakóterek barna padlózománccal festettek, melyeket a Kocsis-gyűjteményből való kézi szövésű keleti szőnyegek egészítenek ki. A növényi ornamentikás kézi falfestést kazettákat utánzó mennyezeti festés teszi teljessé.
• - a szalonban csak a zongora, a kottatár, egy díszes tükör és biedermeier ülőbútorok lesznek, de ide kerül a mágocsi vadász szekrénybe a diatár, a sublótba pedig a textilgyűjtemény ki nem állított zöme is. Itt lesz a teljes hanglemez- és kottatár, és egy szerény hangszergyűjtemény. (Régi kottatartók, vonós vitrin, századfordulós zeneszekrény, dohányzó- és kártyaasztalka, szobanövények, stb.) Figyelemre méltó az egyetlen utcai ablak figurális horgolt függönye, mely a felújítás során elpusztult mennyezeti freskót utánozza. Az árkádiai (zenés- táncos) jelenetet a ház asszonyai türelmes kézimunkával örökítették meg. A szobát fényessé varázsolja Hegedűs László óriási festmény a római Borghese-park részletével, de itt van még néhány Kurca parti tájkép is Joó Bélától és Kováts Károlytól is.
• - a szülői háló késői rokokó aranyozott vajfehér bútorzata kiegészül az öltöző tükör piperekészletével, (szoptató) szófája és gyermekfürösztő sarka a századelő szépítő szereivel. A családi nászágyhoz tartozó éjjeli szekrények és a sublót körzetében családi fotók, és szentesi tájképek láthatók Kováts Károlytól, Lakos János Páltól és Tokácsli Lajostól. A falakon itt-ott elfértek még a család ifjú hölgyeinek iskolai kézimunkái is üveg alatt, textilrámás keretben. Itt van a másik dekoratív (hőlégkürtős) lemezkálya is. Bútoraiban a századforduló hygienés műtárgyait tartjuk, kinyitva is a látogatók bekukkantására. (Éjjeli edény, műfogsor, hálósipka stb. és a Szent Biblia.). A berendezés egyedi érdekessége egy XIX. századi osztrák műhelyből származó kovácsolt vasvázú, fa babakocsi.
• - a gyermekszoba berendezésével és belső tartalmával is az iskolás gyermekek tárgyait mutatja be játékokkal, és a házilecke készítésének attributumaival. A Károlyi- és Tasnády örökség eklektikus hálóbútorai a polgári fotótárat és a szomszédos iroda miatt a helytörténeti irattárat rejtik. A tükrös tálalón, az asztalon és az ablakmélyedés polcain családi relikviák sorjáznak. Ez a szoba egyben családtörténeti kutatóhely is, melyet külön engedéllyel lehet igénybe venni.

Az Iskola utcai (É-i benapozású) szobasor (szalon-háló-gyermekszoba) a XX. század elődi hengerelt falfestés növényi ornamentikáival színeiben szolidabb pasztell árnyalatú, mint az Iskola utcai XIX. századi blokk. Itt inkább a textilek határozzák meg a szobák alapszíneit. A függöny-előték és karnisok között több eredeti korabeli darab is van.

A látogatók a zárt verandán keresztül távoznak, ahol Koncz László vonalkázó iparművész párizsi polgári gyűjteményét helyeztük el. A képek ugyan a reneszánszba visznek vissza, de ez csak késő polgári allűr, amolyan “előszobai” polgári proccság. Ezt ellensúlyozza a hölgyek jól benapozott varrósarka is a múlt századelői varrógéppel és vasalódeszkával. A dús növényzetű kert látványát télen sok-sok szobavirág pótolja. Az “L” alakú folyosó szegletében kényelmes kanapé, kávéfőző sarok egészítik ki, ezért itt van a gyűjtemény folyóirat olvasója és kutatói pihenő helye is. Késobb alakítjuk ki a fürdőszobát, amelynek már nincsen meg a berendezése. Az udvarra kilépőt a díszkert látványa fogadja. Sajnos az óriási fenyőket és az öreg diófát a műemléki felújítás során kivágták. A kertet most még csak dús pázsit takarja, melyet tégla- és kavicsjárda tagol hat részre. A kerti utak mentén rózsák, a szegélyekben pedig orvosi növények, cserjék és díszfák sorjáznak. A kert szegélyeire sövényt telepítettek. A régi fonott kerti bútorokat egyelőre fából készültek helyettesítik. Szentesi vesszőfonó mester másolja a régi kerti együttest. Kiegészítésül néhány fehér majolika-edényes szobanövény került kihelyezésre. Az egykori árnyékhatás elérésére szolgál még egy dús virágzatú császárfa. A ház déli falán XVIII-XIX. századi napórák tanulmányozhatók (verőfényben “működés” közben), és előttük, az énekes madárkák fürösztője és egy kis málnás konyhakert mellett lehet hátrasétálni a történeti kőtár megtekintésére. Ide a városi temetőkben szétvert sírkövekből, a város hírességeinek lekerült emléktábláiból, a szentesi téglagyárak befalazott bélyeges termékeiből, és a régi vályogból volt múzeumépület színes majolika-díszeiből készültek kis muráliák.

Szöveg: Rózsa Gábor
mérnök muzeológus