Polgármesteri nyílt levél az egyirányúsításban érintetteknek

Az elmúlt hetekben több fórumon is – időnként indulatosan – került napirendre a városközpont rekonstrukció helyzete és annak folytatása. Nem tisztem annak taglalása, hogy e mögött csak információhiány vagy különféle érdekekből felkorbácsolt indulatok állnak, de mindenkit megillet a teljes információ joga.

Higgadt polgárként, városépítő szentesiként csak akkor tudunk jövőt megalapozó jó döntést hozni, ha mindaz az információ elérhető, ami ehhez szükséges. Ezért úgy gondolom – annak fényében, hogy aláírásával egy gyűjtőívhez csatlakozott – személyesen is megosztom Önnel a program mögötti információt.

Hosszú évekkel ezelőtt kezdtük el azt a városszépítő közös munkát, amelynek során olyan nagyszerű alkotásokat hoztunk létre, minta Kurca teljes rehabilitációja, a főtér megújítása a Megyeházával a Református Nagytemplommal a Kiss Bálint utcával, a Kossuth utca rendezése. Mindezt annak a koncepciónak a jegyében, hogy egy élhető, emberközpontú várost építsünk az itt lakóknak, olyat, ahol nyugodtan lehet sétálni, családoknak találkozni, biztonsággal kerékpározni, s a gépjárművek csak olyan mértékben vegyék igénybe a felületeket amennyiben a mindennapi élethez szükséges. E munka következő fázisa az a városközpont rehabilitációs program, melyet 2009. decemberében egyhangúlag fogadott el az akkori képviselő-testület. A képviselő-tesületi döntést közel 10 lakossági és civil fórum előzte meg, ahol tervezők, városvezetők ismertették az elképzeléseket, s a fórumok résztvevői véleményét beépítve döntöttek egyhangúlag a képviselők. Ennek eredményeként több mint 1 milliárd Ft-os eredményes pályázatot nyújtottunk be, melyből 15 %-ot a város 85 %-ot az Európai Unió finanszíroz. E városközpont rekonstrukció részeként elkészült az evangélikus templom környéke, a Kossuth u. 8. sz. (földhivatali épület) felújítása, a ligeti Kurca híd és a bíróság rekonstrukciója. Folyik a Kossuth tér 5. (ún. Fehér ház) felújítása és környezetének rendezése.

Ennek a programnak a záróakkordja az Ady E – Petőfi utca Kossuth téri körforgalom rendezése. Ez egy egységes „csomag”, melyet az Európai Unió egyben támogat és a pályázattal egyben kell elszámolni. Ezért félrevezetőek azok a hangok, hogy bármelyik elemét nyugodtan hagyjuk el, hisz ez szerződésszegés lenne. A szerződésszegőnek pedig a fennálló törvények szerint a teljes igénybevett összeget vissza kell fizetni, ami a kamataival együtt több mint 800 millió Ft.

Nem azért szeretnénk befejezni a projektet, mert az Európai Unió retorzióitól tartunk, hanem azért, hogy annak megvalósulása egy emberközpontú, megszépült Szentest jelent.

A korábbi városfejlesztő beruházásokkal kapcsolatosan is természetesen voltak ellenvélemények. Ki ne emlékezne a parkolási rend körüli vitákra. Volt olyan politikus, aki azt állította, hogy a Kurcából majd a rehabilitáció után kidöglenek a halak, s az elmúlt választási kampány előtt többen próbálták megkérdőjelezni az akkori, Kossuth utca átépítésének lényegét, a kerékpárút kiépítésének hasznosságát. Az elmúlt évek azokat igazolták, akik mertek előre lépni, a városért elkötelezett szívvel higgadtan gondolkoztak. Ezekre az alkotásokra ma már a szentesiek elsöprő többsége büszke, s a Szentesre látogatók is elismeréssel szólnak róluk.

A sokat által vitatott egyirányúsításnak van előnye és hátránya is. Előnye a megnövekedett járdafelületek, ahol biztonsággal lehet sétálni, találkozni; előny a kiépülő kerékpárút, ugyanakkor hátrány a gépjárművezetőknek a hosszabb út, a nem rutinból történő közlekedés. Előny az embernek, hátrány a gépjárműnek.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a döntéshez tapasztalat kell. Ezért a lakosság véleményét figyelembe véve több ponton módosítottunk:

• Az útszélességet és a körforgalmat úgy építjük ki, hogy bármikor lehetőség nyíljon arra, hogy ha a tapasztalat mégis a kétirányú közlekedés mellett szól, azt rombolás nélkül vissza lehessen állítani
• A nagybuszok forgalmát úgy szerveztük át, hogy se az Ady Endre, se a Tóth József utcát ne érintse, azok a kórháztól a Batthyány – Rákóczi utca érintésével jussanak el a buszpályaudvarig.
• A helyi járat városközpontban közlekedő nagybuszai helyett tavasz óta környezetbarát motorral felszerelt kisbuszok járnak.

A most induló építkezés alkalmat adna arra, hogy az amúgy is szükséges eltereléseket úgy alakítsuk ki, hogy kipróbálhassuk az egyirányúság előnyeit és hátrányait a gyakorlatban s tapasztalatainkat összegezve higgadt, indulatoktól mentes olyan döntést hozzunk, mely a lakosság döntő többségének érdekeit szolgálják.

Az indulatok másik része a Tóth József utca ürügyén a zöldfelületek és fák kérdése.

Egy szűk utcában, ahol a közművek (víz, gáz, szennyvíz) a föld alatt vannak, a védősávok betartása mellett, egyre kisebb az a szabad tér, ahová nagy gyökerű növényeket lehet ültetni. Ezért akkor tudjuk a növények életterét növelni, ha a burkolt felületeket csökkentjük, azaz az útfelületek kisebbek lesznek. Ennek pedig logikus következménye, hogy ott ahol egyirányú forgalom van, kb 5 m széles útfelület elég, kétirányú közlekedésnél ez 7 m. Kérdés tehát, hogy egy élhető, zöld város érdekében felvállaljuk-e a közlekedés átszervezésének – gépkocsi forgalom átszervezésének – átgondolását és ezáltal növeljük a fák esélyét, vagy a levegőfaló autóknak növeljük meg a felületét elvéve a zöld felülettől. Ha a gyermekeinkre és jövőnkre gondolunk higgadt logikával, a válasz nem kérdéses.

„Ne vágj ki minden fát!” felvetődik a kérdés – s ez újra a Tóth József utca vitája –, hogyan lehet egy egységes, zöld utcaképet kialakítani.

Az első logikus válasz az lenne, hogy egységes fasorokat telepítsünk, lehetőleg előnevelt fákkal. Igen ám, de mi lesz a jelenlegi növényzettel. Ahhoz, hogy újakat lehessen ültetni, a régieket ki kell vágni. Ez éveken át kopár, kietlen utcát eredményez, bár néhány évtized múlva gyönyörű fasoraink lennének, gyerekeinknek, unokáinknak. Mivel azonban mindenkinek csak egy élete van, ezért a felnőttek is szeretnék élvezni munkájuk gyümölcsét. Ezért marad a második út, hogy meg kell tervezni, közösen el kell fogadni, s aztán évek alatt lépésről lépésére a fák és bokrok folyamatos cseréje útján eljutni a végső úthoz. Ehhez kellenek azok a tervek, amelyek még ma csak tervező asztalon vannak, s ezért azt állítani, hogy a növényeket máról holnapra ki akarják irtani, finoman szólva is félrevezetés.

Tisztelt Polgártársam! Lehet hogy jelen levelem hosszabbra sikeredett, mint amit tőlem eddig megszokott, mégis úgy gondolom, hogy ennyivel tartoztam Önnek, aki aláírásával kifejezte közös városunk iránti elkötelezettségét, s Kossuth szavaival élve megköszönve ezen elkötelezettségét, kérem Öntől, hogy ugyanezen lelkesedés maradjon meg Önben a közös terveink megvalósítása során.

Tisztelettel: Szirbik Imre polgármester